Női kör

Résztvevők mondták:

"Mindig is volt bennem egyfajta keresés. Olvastam, tanultam, jártam előadásokra, meditációkra, még külföldi elvonuláson is voltam. De valami – valami bensőséges – hiányzott."

A női körre nem is tudom, hogyan találtam rá. Talán nem én találtam, hanem ő talált meg engem. Már az első alkalom után éreztem, hogy ez más. Nem volt tanító a középpontban, nem volt struktúra, amit be kellett tartani. Csak mi voltunk – nők, különböző életszakaszokból, de mégis valahogy ugyanarról a belső útról érkezve.

Ahogy ott ültünk körben, rájöttem: nem kell több válasz. Nem kell több technika. Csak jelenlét kell. A finom pillanatok, amikor valaki kimond valamit, amit te is éreztél már – csak soha nem tudtad szavakba önteni. A csendek, amikben végre nem kell betölteni az űrt, mert a csend is érték.

Nem "programnak" érzem, hanem szent női időnek. Egy helynek, ahol a tapasztalataim nem csak "elmúlt évek", hanem bölcsességgé válnak – és ahol más nők történeteiben újra és újra rátalálok saját magamra is.

A női kör nekem nem újdonság – hanem hazatérés. Egy mélyebb otthon, amit sokáig kerestem. És most már tudom, hogy nem kívül volt, hanem mindig is bennem – csak kellett egy kör, hogy emlékeztessen rá.

"Az első alkalommal kicsit félve mentem. Nem ismertem senkit, és őszintén… nem tudtam, mire számítsak. Csak annyit éreztem, hogy szükségem van valamire. Valami másra. Valami mélyebbre."

És megérkeztem. Egy meleg, illatos térbe, ahol valaki rám mosolygott, és azt mondta: "Itt nem kell semminek lenned. Csak gyere, ahogy vagy." Már attól elakadt a lélegzetem. Mikor hallottam ilyet utoljára?

Leültünk körbe. Nem volt kötelező megszólalni, de mégis – ahogy mások beszéltek, valami bennem is oldódni kezdett. Mintha az ő szavaikban a saját történetemet hallottam volna. Volt, aki nevetett, más sírt, és mindkettő rendben volt.

Aztán jött a csend. A meditáció. Az illóolajok. Egy kis alkotás, vagy egy vers. Mindig más. És közben mindig ugyanaz a finom, megtartó érzés: hogy itt lehetek. Itt vagyok. És ez elég.

Most már alig várom a következő alkalmakat. Mert a női kör számomra nem "csak egy program" – hanem egy sziget. Egy hely, ahol újra hallom magam. Ahol újra emlékszem, milyen jó nőnek lenni. Nem tökéletesnek. Csak... valódinak.